Az önkényuralmi rendszerek egyik legfontosabb ismérve, az, hogy mindenbe bele akarnak szólni. A közügyektől kezdve egészen a magánügyekig. A legaljasabb dolog, ha mindezt az iskolában kezdik el.

Az Origo minap összefoglalta, milyen témák szerepelnek az új Nemzeti Alaptantervben. Egészen elképesztő bekezdéseket lehet találni benne. Az oldal kiemeli a NAT legfontosabb üzenetét, mely a következő: "Magyarország védelme mindenki kötelessége". Elgondolkodtató, ki ellen kell megvédeni hazánkat? A multiktól? A bankoktól? Ugyanis háborús veszély nem fenyeget. Megmutatkozik ebben is Orbán Viktor harci retorikája, aki minden ellen harcol. Felmerül a kérdés, vajon nem ezt a mentalitást szeretnék átültetni a diákok fejébe is? Amit a vezér képvisel, gondolja azt is mindenki. Ki van ez találva. Akiket a NAT megcéloz, a kisiskolásokat, azok fogékonyak mindenre, legfőképp az új gondolatok befogadására. Így könnyen lehet őket befolyásolni is, kire és milyen értékrend szerint szavazzanak. Mindennek állami szinten történő megvalósítása meglehetősen riasztó.
De folytassuk tovább. A létező legnagyobb megdöbbenést számomra a családi életre való felkészítés bekerülése okozta. "Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg a nevelési-oktatási intézményeknek a gyermekek nevelésében, az erkölcsi normák közvetítésében, a harmonikus családi minták közvetítésében való fokozott részvétele" - olvasható. Nos, csak nem ők mondják meg, mik az erkölcsi normák és a követendő minták? De bizony. Emellett segítséget kell nyújtani a felelős párkapcsolatok kialakításában és a szexuális kultúra területén is. Remélem mindenkinek képben van Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének sorai. Ahol kőkeményen leírja, a diktatúrák megjelenését. Szinte most is ugyanaz van. Félelmetes, a pártállam dirigálni akar immár a nemi életünkben is. Be akar szólni a legszentebb és legsérthetetlenebb területbe is. Na húzzanak el a fenébe, amiért azt szeretnék, hogy mindenki olyan legyen, mint ők.

Gazdasági területen is "segítséget nyújt" a Nemzeti Alaptanterv. El tudom ezt képzelni: fúj arra a hárombetűs intézményre, mert mi szabadságharcot folytatunk.
Idézem az Origo cikkének egy mondatát:
1-4. osztályban például az egészséges és káros ételek és italok, a tisztálkodás, öltözködés és a higiénia alapjai mellett a rokonsági és generációs kapcsolatok mibenlétét, a családi gazdálkodás és a takarékosság, valamint a családi munkamegosztás elveit kell elsajátítaniuk a tanulóknak.
Ismét oda lyukadok ki, amire logikusan következik: a Fidesz és a kétharmad bele akar szólni az emberek életébe, mi a jó. Odapofátlankodnak olyan területekre is, ahol az államnak semmi keresnivalója van. Félve kérdezem: céljuk nem a hűséges alattvalók kinevelése? Erre mindenkinek saját magának kell a választ megadnia. Végezetül álljon itt az a vers, amire pár sorral feljebb már utaltam:

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról


Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.