Nem tudom ki hogyan van vele, de a jelenlegi hatalommal nem vagyok hajlandó ünnepelni.

 

 

Volt időszak, amikor még reménykedtem abba, létezhet egyfajta párbeszéd az államhatalommal. Lehet esetleg velük normálisan kommunikálni. Az utóbbi időkben azonban minden illúzióm szertefoszlott. Eljutottam abba a felismerésbe, hogy nem lehet velük tárgyalni. Kíméletlenül végiggázolnak bárkin, ha érdekeik úgy kívánják. Csak optimista révén, mindig élt bennem, talán lehet más. Talán meghallgatják azokat is, akik másképp látják a dolgokat. Sajnos tévedtem. A magyar állam szétrombolásában olyan szintre jutottak el ezek a gazemberek, ahonnan nincs már visszaút. Nehezen bocsátom meg nekik, azt, amit szeretett hazámmal műveltek. Mert bár a demokráciának az a rendje, hogy szavazunk, azt aki kisebbségben marad az elviseli, nem ő van most hatalmon. Sokkal kevésbé utálnám ezt a szánalmas és alattomos brancsot, ha ugyan megcsinálják ezt a sok szemétséget, de a jogállamot békén hagyják. Ha biztosan le lehet őket váltani egy következő választáson. Azonban ez már korántsem 100%, mert a természetük már csak ilyen, a hatalomban akarnak maradni. És persze van pofájuk belehazudni a nép arcába, mi akartuk. Tévedés. Ezt akarta X millió Fidesz – szavazó, a többiek nem.

 

Egy velejéig romlott, alattomos, és kíméletlen társasággal állunk szembe, amelynek természete más, mint amihez korábban hozzászoktunk. Ki kellene végre mondani, kik ezek valójában és be kellene szüntetni azt a kevés kommunikációt is, ami most van a két oldal között. Aki leül velük egyezkedni és tárgyalni, azt mind csak legitimálja ezeket és azt a rózsaszín illúziót kelti, hogy el lehet érni valamit. Holott ezeket is csak arra használja ez a hatalom, hogy takarózzon velük, itt még jogállam van. Néhány formális változtatást csinálnak, de a lényeg úgy is Orbán Viktoron áll. Ha ő kitalálja, akkor az úgy van. Ezt a rendszert tünteti fel jobb színben az, aki szóba áll velük.
Én már nem akarom, hogy az ellenzék, vagy bárki, akiben van egy szemernyi becsületesség, ezekkel egy platformra kerüljön. El kell felejteni, hogy találunk egy közös minimumot, mert annyira más a gondolkodásuk, hogy nem lehet. A király mezetlen. Ezt végre ki kellene mondani, tényleg és őszintén és nem mismásolni, mert azzal csak a rendszer túlélését segítjük. Nem akarom, hogy még az ünnepek szintjén is közöm legyen ezekhez. Ezért nem nézem meg a tűzijátékot se. Majd ha egy olyan kormány alakul, amelyik vállalható lesz legalább alapvetéseiben, azokkal lehet közös ünnepről beszélni. Ezekkel nem.