Folyton ugyanazok az érvek a kormányközeli sajtóban. Elkúrtuk, hazudtunk. Tök uncsi. Valami új nincs?

                                                                                                                                          

Szándékosan nem jobboldalit írok, ugyanis a kormánypárt és a nyomukban engedelmes kutyaként csaholó média ettől roppant messze van bizonyos tekintetben. Az igazi konzervatívok alapvetően egy demokráciában szeretnek élni és nem egy olyan félázsiai, személyi kultusz jellegű országban, amelyben most. Elég csak megnézni Orbán Viktor Facebook oldalán egynéhány kommentet. Olyan szerelmes áhítat csöpög némelyikből, amely valami egészen elképesztő. Ilyen szinten nem lenne szabad imádni egy politikust se. OV profi marketinggel el tudja adni magát a csodálóinak, tegyen bármit is.
Ne ámítsuk magunkat, hogy a racionalitás bármit is nyom a latban. Túlnyomórészt a feltétlen hit dominál. Orbán ezt természetesen ki is használja és meg is lovagolja. Aki meg valami rosszat ír, az nem a nemzet tagja és hazaáruló. A kormányfő tudatos stratégiát épített erre.

És akkor itt térjünk vissza írásom fő témájára, Gyurcsány Ferencre, akiben szavazóinak zöme nem vakon hitt, mint Orbánban, hanem észérvek alapján gondolkodott. Ezért is szavazták le anno azt a pártot. A kormányközeli média pedig rendszeresen lovagol rajta, ami persze nem csoda. Kedvencem, amikor a köztévén - tehát a mindenki adóforintjából üzemeltetett adón - akadt olyan hét, amikor az esti híradóban minden másnap idéztek jó sokat, felirattal, hanggal az öszödi beszédből. Ez egyszerre kelt szánalmat, megdöbbenést és értetlenséget. A hírhedt mondatok 2006-ban hangzottak el. Ami történelem már. (Értelmezésükbe nem akarok belemenni, mert az nem ennek a bejegyzésnek a témája - A szerk.)
Egy híradóban, amely alapvetően friss híreket, bejátszásokat kellene szolgáltatni. Nem hét meg tíz évvel ezelőtti dolgokat. Azokat is csak akkor, ha nagyon indokolt. Attól tartok, ez csak egy olyan ország egyik tünete, ahol nagy baj van.
A kormányhoz közeli sajtó indokolatlanul sokat foglalkozik a volt miniszterelnökkel. Hatalomra kerülésének reális esélye a nullához közelít, de úgy fest, mint ha még így is félnének tőle. Mindig ugyanazok az érvek, miért kell utálni.

Ha esetleg bármelyik kormányközeli csatorna fogyasztója lennék, akkor eléggé megalázva érezném magamat, amiért ennyire tartanak, hogy csak azt a minimális indokot vagyok képes befogadni.

 

A folytonos öszödözők tulajdonképpen saját magukról bizonyítják be, mennyire tehetségtelenek. Hét év elteltével illene valami frissebb fogást találni Gyurcsányon. Az, hogy évek óta megy az öszödözés, az arra utal, nincs sok muníció odaát, sokszor kell ismételni a régi szlogeneket. (A tönkretette, kifosztotta az országot, stb. és a hasonló intellektuális "érvek" nem játszanak, mert ezek lózungok, amelyeket jól lehet pufogtatni, de értelmük nincs. - A szerk.)

Orbán Viktor azonban szinte naponta szolgáltat valami okosságot. Csak nincsen egy tökös ellenzék, amely lecsapná a magas labdákat. Pártjai inkább egymással szórakoznak. Kár, hogy az életünkre megy a történet.

Nyilván most lesznek olyanok, akik azt mondják, szimpatikus Gyurcsány. Ezt nem állítottam. A volt miniszterelnököt szitokszóvá tette a Fidesz. És különben is, mi van akkor, ha én őt szeretem??!! Jogom van hozzá ugyanúgy, mint azoknak, akik reggel, délben, meg este Orbánt imádják.

 

Az általa vezetett Demokratikus Koalíció egyébként gyűlést hívott össze Nagy Imre újratemetésének évfordulójára. Akik azt mondogatják, hogy a Gyurcsány csak ne tüntetgessen, azok a demokrácia alapvetéseit kérdőjelezik meg.