Nem akarok nagy szavakat használni, de tény, hogy február 18.-a egy határkő lesz a modern Magyarország történetében.


A tét nem kicsi: szólhat-e az egyetlen ellenzéki adó, a Klubrádió. Újabb  bírósági tárgyalás következik, melynek lényege a következő: (Polyák Gábort idézem) "a hétfői ítélet tétje most már az, hogy elhallgat-e a Klubrádió. Ha a bíróság jóváhagyja a Médiatanács döntését, akkor a médiatörvény szerint nincs lehetőség az ideiglenes jogosultság meghosszabbítására. Vagyis az újabb ideiglenes jogosultság feltétele az lenne, hogy a jelenlegi ideiglenes jogosultság lejárta előtt a Médiatanács ugyanerre a frekvenciára újra kiírja a pályázatot. Erről nyáron a jogalkotó egy médiatörvény-módosítással gondoskodott, így most a Médiatanács jóindulatán múlik, arra meg nem alapoznám egy rádió jövőjét sem."

Vajon talpon marad a Klubrádió? Ezt sajnos csak egy ember tudja Magyarországon, vagy talán még ő sem. Nem tudni, milyen hangulatban ébred fel reggel. Ám a történet itt már régen nem nézetekről, hanem magáról a demokráciáról szól. Mekkora lázadást csapott volna a Fidesz, ha a Lánchíd Rádióval fele ennyit csináltak volna??!! Vagy a Hír TV-vel??!! Nekem ne egy féldiktatórikus (vagy talán már egészen az) rendszer médiahivatala mondja meg, mit hallgassak. A fogyasztó úgy is szavaz, ha igény van valamire, akkor az lesz, amire meg nem, az megy a süllyesztőbe. Nem kell ahhoz egy Médiatanács, hogy egy médium eltűnjön: ha nem hallgatják, nem nézik, és nem olvassák, akkor meg fog szűnni. De a választás szabadságát engedjük már át nekik, a nézőknek és a hallgatóknak.

Ha bármilyen szinezetű kormány ilyen undorítóan viselkedne az ellenzékének nyilvánosságával, az ugyanúgy elítélendő lenne. A normális demokráciákhoz ugyanúgy hozzátartozik a Lánchíd Rádió, a Hír TV és még sorolhatnám. Ha velük packázna bármelyik kormány, csak azért, mert ott megkritizálják, az is tűrhetetlen lenne. Szükség van rájuk is, ha azt akarjuk, hogy egy normális világ legyen Magyarországon. Mert annak is engedni kell, hogy elmondja a véleményét, aki nem ért velünk egyet. Ennek kölcsönösen így kellene működni. Hagyni kellene a másikat is élni, nem kiközösíteni, eltűntetni a nemzetből (meg mindenhonnan), csak azért, mert másképp látja a világot.

A Klubrádió vesszőfutása hétfőn eldől. Vagy véget ér, vagy egy új fordulat következik. Ha a Fidesznek annyira fontos a médiaszabadság, mint ahogy néhanapján lehet hallani tőlük, akkor hagyják élni.
Nagy felháborodás akkor sem lesz természetesen, ha megszűnik. Közel 3 millió ember magánnyugdíját lehetett minden következmény és érdemi felháborodás nélkül ellopni. Volt egyszer egy pár száz fős tüntetés, de érdemi változások nem történtek. Itt már arról szól a történet, hogy Orbán Viktor akar-e még a látszatra adni. Kiszámíthatatlan, mi lesz a hétfői ítélet. A jog, az erkölcs a Klubrádió mellett áll. Azonban velük szemben egy olyan hatalom, amellyel szemben nehéz felvenni a kesztyűt.